Jégszív 7. fejezet

Sziasztok!

Mivel hétfő, ezért új fejezet. :)
Rádöbbentem, hogy talán nem a legjobb megoldás hétfőnként kitenni, ugyanis akik koleszosak, azoknak nem biztos, hogy van wifi, és ha van is, elég pocsék. Tapasztaltam. Így ha sok kérés érkezik majd arra, hogy mégis inkább péntekenként jöjjön, én persze abba is benne vagyok. 

Köszönöm a több, mint 1400 oldalmegtekintést!! <3

Kommenteljetek, lájkoljatok vagy jelezzetek vissza valahogy, hogy tudjam; tetszett a fejezet. :)

Vajon ki lehet az a titokzatos illető? ;)

Bye: Aryl

~7. FEJEZET~

 TANULÁS, ÉS MÉG TÖBB TANULÁS

  

Amennyire lelkesen indultam neki az első napnak, annyira voltam leamortizálódva a másodikon. Komolyan úgy éreztem magam, mintha már ezer éve a suliba járnék, és őszintén se erőm, se hangulatom nem volt hozzá, hogy felkeljek. Hunyorogva pillantottam fel, mikor a telefonom ébresztőjeként megszólalt a Let it go. Pilláim alig bírták kivárni azt a néhány másodpercet, amíg rányomtam a szundi gombra, azonnal leragadtak. 

Na, így sose fogok felkelni... 

Amikor sikerült megerőltetnem magamat azzal, hogy feltápászkodtam az ágyból - ami azért valljuk be, mindenki számára megerőltető feladat hajnali fél hétkor - akkor beindultam a fürdőbe. Normál esetben erre csak 9-10 óra fele kerítenék sort, azonban az iskola egy olyan ördögi intézmény, ami sajnos megköveteli, hogy ilyen eszméletlenül rohadt korán keljen az ember, csak hogy bemehessen oda. 

   Arra gondoltam, talán egy jó erős kávé segítene leginkább, nyúzott ábrázatomon, de az se nem egészséges, se nem szeretem. Nem mintha a jegeskávé sokkal jobb volna, legalábbis az első tényt tekintve, mert kávé még ugyanúgy van benne, de legalább finom. És mivel minden hozzávaló volt hozzá itthon, így korán reggel elkezdtem kotorászni a fagyasztóban a vaníliás jégkrém után. Mondanom sem kell, elég hangos volt. Mivel a szüleim tegnap sokáig dolgoztak, evidens, hogy aludni szerettek volna. De csak volna, mert én, természetesen lázadok a mélyhűtők ellen, és borzasztó zajt csaptam. 

Így van Rebeka, csak gratulálni tudok neked! 

- Fúj! Ez borzasztó keserű! - köhögtem az első korty után .Természetesen csak én lehetek akkora szerencsétlen, hogy kihagyom a cukrot. 

Miután a kérdéses gondom megoldódott, megittam a jegeskávét, majd felkaptam a cuccaimat. Nem vesződtem reggelivel, ugyanis nagyon ritkán szoktam. Az, hogy anya tegnap csinált, az az első nap varázsának alkalmából történt. Gondoskodó, de ő sem akkora mazochista, hogy felkeljen korán reggel csak azért, hogy nekem ,,őfelségének" kaját csináljon, ha ő tegnap sokáig dolgozott, és ma aludhatna. 

Gondoltam elindulok kicsit korábban, mint alapból kéne, elvégre még a terembe is be kell találnom valahogy - ugyanis sajnos nem egy helyen van az összes órám.  

Út közben előkaptam a telefonom, majd a telefonkönyvbe léptem. Doroti elég gyakran alszik el, így rám hárul a feladat, hogy felkeltsem ilyenkor. A szülei ugyanis kora reggel az öccsével foglalkoznak, így Dori olyankor le van tojva, elég magasról. Az ő hiperfantasztikus telefonja pedig nem képes arra, hogy az ébresztő ne egyszer, hanem többször is jelezzen egymás után - igen, ezt hívják szundi módnak - ezért én szoktam rácsörögni hét óra körül, hogy most már keljen. Elég közel lakik a sulijához, és persze a tökéletesen szög egyenes haját még csak vasalnia sem kell, így jóformán percek alatt elkészül. 

Megint lerendeztem vele a szokásos reggeli beszélgetésünket. 

   - Good Morning! 

   - Haajóóó? - ásítozott válasz közben. Emberi nyelven annyit tesz: ,,Halló?" 

   - Ideje felkelned, vagy elkésel! 

   - Mer' az mér' baaaj? - dünnyögött. 

   - Na, jó, öt perc múlva visszahívlak, addigra a szempilládat fessed, vagy kirángatlak az ágyból. 

Nálunk ilyen egy reggeli beszélgetés. Kábé mintha az anyja lennék, viszont ő ezt igényli is. Dorotiéknál nincs túl nagy családi idill, főleg kora reggel. 

  

Ahhoz képest, hogy a tegnapi napom milyen sűrű volt, a mai iszonyatosan unalmas, iszonyatosan lassú és iszonyatosan eseménytelen.

   Az első óra előtt, mikor beléptem a terembe, Armin már a padjában ült. Először nem tudtam eldönteni, hogy oda cuccoljak-e mellé, vagy sem. Több oka is volt a bizonytalanságomnak. Az egyik, hogy én alapból nem is számítottam rá, hogy lesz padtársam, és ő sem hiszem, hogy úgy tervezte - egészen tegnapig -, hogy egymás mellett ülünk. A másik ok pedig az, hogy ha minden szünetben elkezd nekem magyarázni a játékairól, akkor én nem csak padot, de osztályt is váltok. Na, jó... nem. 

   Végül mégis úgy döntöttem, hogy leülök mellé. 

Hű szokásomhoz híven, elkezdtem kipakolni, Armin pedig hű szokásához híven nem vette észre az érkezésem. Aztán a tanár belépett - minden óra elején - majd megtartotta a szörnyen unalmas, szörnyen monoton, szörnyen lassan múló hét órát. 

A négy angol egyébként nem is volt olyan szörnyű, mint elsőre hittem. Alapból csak kettő lenne, viszont hiányzott egy tanár, akivel dupla magyarunk lett volna, így lett belőle négy. Viszont az utolsó kettőn már csak filmet néztünk, úgyhogy igazán kibírható volt.

A szünetekben társaságom aligha akadt, Rosalyának nem mindig volt velem órája, volt, hogy ő másik csoportba volt beosztva. Iris talán egyszer jött oda hozzám, akkor sem beszéltünk túl sokat. Az órák alatt is mellettem kockuló tökfej, pedig semmi jelét nem mutatta annak, hogy csevegni szeretne. Egyszer mondjuk hozzám szólt, bár csak annyit, hogy ,,Milyen óra jön? ... Ja, várj... Végül is mindegy. Én csak játszok, haha." 

Suli után még elvittem néhány papírt a titkárságra, amelyeket le kellett adnom.
   Épp kifelé mentem a kapun, amikor összetalálkoztam Arminnal. 

   - Szia! Hazafelé? - kérdeztem, kihasználva az alkalmat, hogy épp semmi nincs a kezében. 

   - Aha. És te merre? 

   - Barátnőmhöz.  

   - Az tök jó - bólogatott, de látszott rajta a mehetnék. 

   - És mi jót csinálsz ma? - Várj hülye kérdés volt... 

   - LoL*-ozok.  

   - Ez most új? Eddig nem meséltél róla - Nem mintha érdekelne. 

   - Nem, már korábban is játszottam vele. Csak most új patch* van, és kíváncsi vagyok. 

   - Aha, értem. 

   - Na, akkor később találkozunk - intett, majd elindult balra. 

   - Szia. 

Megindultam Dorotiék felé, mivel tudtam; ő már otthon van. Mázlijára ma csak hat órája volt, így korábban végzett. És mivel nem ért valamit németből, ezért felajánlottam neki, hogy segítek. Ő inkább a földrajzhoz konyít, amihez meg én nem. Idézném egy múltkori beszélgetésünket.

   ,, - Ne erőltessük a föcit, jó? Meg voltam győződve róla, hogy Reims és Rennes (Francia városok) egymás mellett vannnak.
    - Mert amúgy hol van Reims? - szólalt meg a tesója.
    - Nem tudom, de nem ott, mint Rennes, mert kettes lett a dogám - nevettem fel."

Amikor házuk elé értem, becsengettem. Eléggé meglepett, hogy a kutyájuk nem szaladt ide rögtön a csengő hallatára, de mindegy. 

   Pár perc múlva megérkezett Doroti, aki köszöntött, majd beinvitált. 

   - Hát Lucy hol van? 

   - Kutyakozmetikusnál - mosolygott szélesen barátnőm. Náluk az állatnak igen jó helye van, rendszeresen jár kezelésre, szőrnyírásra és minden flancos dologra, ami amúgy marha felesleges egy kutyának. 

   Felmentünk Dori szobájába, majd lehuppantam az ágyra. Igazán jól esett lefeküdni, annak ellenére, hogy nem hajszoltam túl magam a nap során. Viszont Doroti mindig is szeretett hamar túl lenni a dolgokon - legalábbis munka terén -, így nem sokat pihenhettem, ő már vette is elő a tankönyveit. 

   Lassan felültem, majd törökülésbe helyezkedve, kérdőn néztem barátnőmre. 

   - Tehát mit nem értesz? 

   - Van ez a Kati szórend... - ingatta a fejét. 

   - Mellékmondati az eredeti neve. 

   - Lényegtelen. Így se tudom, és így se érdekel.  

   - De gondolom egyest írtál belőle - húztam fel a szemöldököm. 

   - Ja. És anya mérges. Úgyhogy elmagyarázod, légyszi? 

Nagyot sóhajtottam, majd bólogattam. Igen, Doroti mindig is imádta az angolt, kész kis zseni volt belőle - már amennyire ismerem eddig - de ha németről volt szó, akkor visítva rohant el. Megértem. Én mindent megértek. 

Szerencsére Doroti gyorsan tanul, de állítólag a német tanárja borzasztóan hülye, és nem tud rendesen magyarázni. Vagy a kedves barátnőm nem óhajt odafigyelni olyan órán, ami nem érdekli. Á, nem... tuti a tanár a hibás. 

Kábé egy óra múlva már mindent értett, és én is kész voltam a házijaim nagy részével. Épp lelkesen beszélgettünk különféle idióta témákról, mindenféle filmről ami most megy a moziban, vagy az épp trendi facebookos őrületről, amikor megcsörrent a telefonom. Anya volt az. 

   - Szia anya! 

   - Szia kicsim! Merre vagy?

   - Épp Dorotinál. Segítettem neki németezni.
   - Meddig leszel?
   - Nem tudom. Miért?
    - Haza tudnál jönni?
    - Hát, végülis igen. De miért? Mármint fontos? Siessek?

   - Fontos. Egy fiú vár téged. Még csak most érkezett, de már elég türelmetlen. 

   - Fiú? - Miféle fiú? 

   - Ha hazaérsz, meglátod. Nem nagyon tudom körülírni. Annyit segítek, hogy kék szeme van. De kérlek igyekezz!
   - O-oké... Szia! - tettem le a telefont.

Mégis ki keres engem? Nem is ismerek kék sze- ... Ó, ugye nem Ő? 

* LoL = League of Legends, legendák ligája, MOBA*
* MOBA = Multiplayer Online Battle Arena; stratégiai akció játék az interneten, melyben a fő cél, az ellenfél egy fő szerkezetének elpusztítása

* patch = frissítés