Jégszív 11. fejezet

~Avagy visszatértem ~

Azt hiszem nem tudom mit mondjak. Tényleg bánom, hogy ilyen késéseket produkálok, de igyekszem. A kórház jó barátom mostanában, jelenleg is begyulladt szemmel gépelek. Az iskola leszívja az agyam - és bár erre senki sem kíváncsi, a fiúk is eléggé megnehezítik az életem. 

Tényleg próbálok most már sietni, elvégre nagyon elhanyagolom mostanában az írást, aminek őszintén nem örülök. 

*Mellesleg korrepetálnom kell egy srácot heti rendszerességgel, ami szintén minden energiámat leszívja, főleg hogy az általam legjobban utált tantárgyból kell felkészítenem. Ami a német.*

Köszönöm a 3700+ oldalmegtekintést, a kommenteket, a pipákat, a facebookos like-okat! Higgyétek el, nagyon sokat jelent, őszintén mondom!

~11. FEJEZET~

A BIOSZ HÁZI

- Armin! Basszus fordulj már el! Úristen! - fogtam a fejem az égéstől. Olyan szinten vörös volt az arcom, hogy testvéremnek fogadhattam volna egy paradicsomot.

   - Jól van na. Elfordultam - tette fel a kezeit védekezően, majd előre lépett pár lépést. Kihasználtam az alkalmat és visszafutottam a fürdőbe. Bevágtam az ajtót magam után - talán kicsit hangosabban is, mint kellett volna -, majd neki támaszkodva leereszkedtem a földig. Folyamatosan fújtam ki a levegőt, azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Ideges voltam és a szívem még mindig eszméletlenül gyorsan vert.

Egyáltalán mi a fészkes fenéért van itt?

Néhány perc múlva már kezdtem megnyugodni, de időnként megint bevörösödtem annak gondolatától, hogy mindjárt megint ki kell mennem hozzá. 

Hát én ezt nem hiszem el!

Minél gyorsabban próbáltam elkészülni, nem törődve azzal, hogy nem a keresett pólót veszem fel. A fehérneműnél bármi jobb.
   Jelen esetben egy fekete cicanadrágot kaptam magamra, mert egyedül az volt a szárítón. Nem örülök neki, ugyanis átlátszónak nem átlátszó, viszont kicsit jobban hangsúlyozza a fenekemet, mint szeretném. Felülre pedig egy kékes színű toppot vettem föl, kissé mély dekoltázzsal, de arra majd felveszek még valamit odafentről.      Kifésültem a hajamat, de a lila színű kontaklencsémet nem tudtam betenni, ugyanis az a szobámban maradt.
   Húztam egy gyors tusvonalat a szemhéjamra, kifestettem a szempilláimat és korrektorral eltüntettem a bőrhibákat, majd magamra fújtam egy kis parfümöt.

Nagy mázli, hogy a fürdőben tartom ezeket a dolgokat.

   Kb 5-10 perc készülődés után végre kinyitottam a helyiségből. Armin ez idő alatt levette a cipőjét és kényelembe helyezte magát a kanapén. Udvarias, mondhatom.

   - Na, jó. Akkor most megtudhatnám miért is vagy itt? - álltam meg csípőre tett kézzel előtte, majd a szemébe néztem.

   - Legalább negyed órát dekkoltál a mosdóban. Ez idő alatt sem esett le, vajon mit keresek a házatokban? - nézett fel rám, majd szeme letévedt a dekoltázsomra. Khm, lehet tényleg mély.

   - Nem, nem esett le.

   - Nem rémlik a biosz közös feladat, amit kaptunk? Na, az keddre kell. És megbeszéltük, hogy nálatok találkozunk. Méghozzá ma 9-kor.

Őszinte halvány lila gőzöm sem volt róla, hogy miről beszél. Biosz? Feldat? Nálunk? Mi van?

   - Armin te meg mégis miről beszélsz? Mikor mondtad? Vagy mi?

   - Emlékszel, hogy a tanárnő kedden kiadta a közös munkát, nem? Padtársak vagyunk, így mi együtt csináljuk. 

   - Nem. Semmi. Tényleg semmi nem rémlik.

   - Szerintem szedjél cavintont*.

   Még röhögnék is, de tényleg rohadtul nem értettem miről beszél. 

Ő. Én. Szombaton. Nálunk. Biosz házi. Na ne.

Doroti itt illedelmesen megkérdezné azzal a fantasztikus német tudásával, hogy Wie bitte? Nekem már ennyire nem vicces a helyzet, főleg ha azt nézzük, hogy épp előbb nyújtottam neki betekintést a fehérnemű együttesembe. 

   - Oké. Akkor most magyarázd el ezt, jó?

   - Ezen nem tudok ettől többet magyarázni. Melyik részét nem érted? 

   - Armin. Egyik részét se.

   - Figyelj. Megszoktam már az értetlen noobokat* a LoL meccsekkor. Ne csináld te is, mert agyfaszt kapok. 

   - Mikor beszéltük meg ezt? Mikor mondta a tanár? Miért nem voltam én ott?

   - Ott voltál. Kedden. Tényleg nem rémlik, vagy nem akar?

   - Oké, figyi. Marhára nem emlékszem, pedig semmit nem ittam bubis vizen kívül. Szóval hót komolyra kezdd már el mesélni, mi van.

   - Kedden a tanár bejelentette, hogy közös beadandót kell csinálnunk a padtársunkkal. Egy hetünk van rá, de én mondtam, hogy nekem csak a hétvége jó. Egész szünetben arról magyaráztam, hogy hogy legyen. Te meg mindenre rábólintottál.

   - Armin... ezer százalék, hogy nem történt ilyen - ráztam a fejem.

   - Azt hittem figyelsz... De várj! Te olyankor bármire igent mondasz?  - húzódott mosolyra a szája.

   - Hé! - Ha van perverz, akkor Ő egész biztos az.

Kicsivel ezután kezdett nekem is leesni a szitu. Armin minden szünetben a játékairól magyaráz, ha vele vagyok. Az agyam ilyenkor már automatán ki szokott kapcsolni, nem is szoktam túlzottan figyelni rá. Tudom, bunkó dolog, de nem tehetek róla. Egyszerűen nem érdekelnek a játékok.

- Oké, és hogy jutottál be?

- A házatok ajtaja sarkig nyitva volt, nem volt nehéz bejönni. Amikor beköszöntem nem válaszolt senki, így gondoltam bentebb jövök.

- Ez még világos is, de honnan tudtad hol lakom?

- Ugyan már, az osztályfőnöki órán a tanár egyeztette velünk a lakcímünket, hogy kinél történt változás. Ott mondtad, bár szerintem rémlik, hogy tegnap előtt a házatok melletti parkban találkoztunk, szóval nem volt nehéz ide találni. 

Lassacskán kezdett minden homály kitisztulni a fejemből. És bár semmire sem emlékeztem abból, hogy miről kell beadandót csinálnunk, végül csak összehoztuk. Nem volt túl bonyolult az egész, bár nyögvenyelősen kezdtük. Igencsak kómás voltam még, egy gyors tejeskávét még ittam is közbe, Armin háromszor vette elő a telefonját, mert épp egy nagyon fontos e-mailt vár, hogy megkapta-e a fogalmamnincsmianeve játék béta kulcsát*. És mind a három alkalommal sóhajtva nyögtem és piszkáltam a kezét, hogy tegye már el azt a szart és csináljuk a feladatot, bár a legkevésbé sem hatotta meg.

Amíg tanultunk, anya hazaért - mint utólag kiderült, a boltból. Azt hiszem ekkor éltem át életem eddigi legkínosabb momentumát. Több szempontból is.

Az egész onnan indult, hogy mikor anya elkezdte elpakolni a vásárolt dolgokat, a cica megjelent - legalábbis gondolom, hogy így volt, ugyanis Arminnal mi a szobámban tanultunk. Egyszer csak anya felkiáltott nekem az emeletre. 

- Rebeka, megetetted Armint?

Olyan szinten kezdett vörösödni a fejem, mint amikor Armin félmeztelenül látott reggel - mellesleg az már nem volt téma köztünk, nem feszengett miatta egyikünk sem, végül is majdnem olyan, mintha fürdőruhába látott volna, bár nekem még az is kínos.

Ezután azt hittem elásom magam. Mert igen, a java még csak ezután jött. Nem elég, hogy beégtem és Armin  felhúzott szemöldökkel bámult rám, még vissza is válaszolt.

- Öööhm köszönöm, de nem vagyok éhes - hallatszott a válasz.

- Rebeka ki van nálad?

Armin nem szólt semmit. Egyedül ő nem volt tisztában azzal a ténnyel, hogy a macskámat is úgy hívják, mint őt. Nem is tartottam fontosnak elmondani, és nem is láttuk amióta nálunk van Armin. Mármint az ember. 

Innen kezdődött a balhé. Persze anya sosem akart beégetni mások előtt, szóval a fejmosást akkor kaptam, mikor Armin már elment. Addig is feljött, összeismerkedtek, megtudta miért van itt Armin, de a fehérneműs esetről véletlenül sem szóltam. Az kéne még!

Ha őszinte akarok lenni, a feladatot magát utáltam, de egész kellemes volt Armin társasága, főleg hogy nem a PSP-éjével játszott.
   11 óra körül végeztünk, úgyhogy az ebédet nem várta meg, hamar elment, én pedig ott ültem a nappaliba anyával és hallgattam, ahogy arról beszél, milyen veszélyes kettesben lenni egy fiúval egy szobában. Mellesleg ő is megjegyezte, hogy túl mély a dekoltázsom, ne csodálkozzak ha megbámulnak. Azt is a szememre hányta, hogy nem szóltam róla, hogy felhozok valakit - én magam sem tudtam róla -, főleg nem egy fiút, akiről még nem is hallott, ráadásul egy hét után. Mondanom sem kell, az egyik legnagyobb baja az volt, hogy a házban nem volt makulátlan rend, és vajon mit gondolhat most Armin. 

Délután a lányokkal elmentem a városba mászkálni. Voltunk ruhákat nézni, aminek nagyon örültem, ugyanis kifogytam - már ha létezik ilyen szó - a legtöbb farmeromat. Vettünk is egy fekete csőnadrágot, amely elől kicsit bőr hatású és a zseb részénél elhúzható cipzárok vannak. Egyből beleszerelmesedtem, főleg annak tudatában, hogy egyedül az XS-es volt jó rám, holott nekem M-es méretem van. Nos, igen, eléggé elméretezik, de bánja a fene, még olcsó is volt, pedig drága helyen vettem.

A hétvégém összességében jól telt, már ha a Armin váratlan betoppanását és az én kis ,,villantásomat" nem számítjuk.


* cavinton = egy gyógyer fajta a feledkényeségre
* noob = béna, kezdő
* béta = teszt verzió